Vidámpark

Fun-fair

2013

Egy végletekig sematizált parkban egyszerű jelenet látható: apró porcelánlovak forognak körbe megállás nélkül egy ringlispílre emlékeztető szerkezetben. A lovacskák azonban nem hasonlítanak a körhintáknál megszokott meseszerűen feldíszített figurákra, életszerű mozdulataik sokkal inkább emlékeztetnek valós állatokra. A körhinta tartószerkezetét képező rudak szintén kétértelműek: egyrészt a tető tartása a funkciójuk, ugyanakkor egy ketrec rácsainak is elképzelhetőek. A jelenet így többértelművé válik; nehéz eldönteni, hogy egy ártatlan játékszer vidám szereplői kergetőznek önfeledten, vagy fogságba esett állatok monoton ügetése látható a rácsok mögött. A cím Vidámpark, de vajon mennyire vidám az a park, melynek lakói gépies nyargalásba merevedve, összezárva, de egymást soha utol nem érve, egymással sosem találkozva töltik mindennapjaikat?



Vidámpark / fa, flokkolás, porcelán, papír, óraszerkezet, 56 x 70,5 x 22 cm

What we can see is an infinitely schematic park’s simple scene: small porcelain horses spin around in a carousel-like structure. But these horse are not the fairytale-like figures of a real whirligig, their realistic movements much more resemble real animals. The rods of the set-up have a double meaning, they hold the roof, and at the same time they can be imagined as bars of a cage. Hence the scene has multiple meanings. It is hard to decide if the horses are in a harmless, happy game chasing one another, or the situation is about imprisoned animals circling around in a cage. The title is Fun-Fair (Happy Park literally in Hungarian), but how funny this park is, if the dwellers spend their days circling mechanically, closed, but never catching up one another, never meeting each other?



Fun-Fair / wood, flocking, porcelain, paper, clockwork, 56 x 70,5 x 22 cm